„Színezd újra, színezd újra!

Az életet, ha megfakulna,

S az égbolt beborulna,

Ne menekülj, csak színezd újra!”

(Magna Cum Laude)

 

Az életben többször előfordul, hogy nekivágunk valami újnak. Egy új munkahelyre kerülés, új diéta, új hobbi vagy akár egy új iskolába, vagy tanfolyamba vágunk bele és még sorolhatnám. Az elején érezzük, hogy izgalommal tölt el a felfedezés öröme és a változás. Lendületbe kerülünk.

Aztán beindulunk és hajt minket a kíváncsiság, elképzeljük, hogy pár hónap múlva már az áhított célnál leszünk. X kg mínusz, egy álom párkapcsolat, vagy az áhított oklevél végre a kezünkben lesz.

A apróbb akadályokon simán átlibbenünk. De az akadályok, csak jönnek és jönnek, néha kisebbek, máskor nagyobbak. A kezdeti lendület lassan elcsitul, és amikor egy óvatlan pillanatban „váratlanul” megjelenik egy nehézség, amire nem számítottunk. Megtorpanunk.

Veled is történt már ilyen, ugye?

Amikor például minden adott, hogy belevágj egy új sportba, elhatározod, hogy „na most majd kétszer egy héten tutira eljárok…”, aztán lebetegszel váratlanul, vagy a gyermeked nyomja az ágyat, vagy általános hóriadót rendelnek el, és képtelen vagy kimozdulni”.

De az is lehet, hogy Mr. Tökéletessel minden úgy alakul, ahogy a Hamupipőke sztoriban a bálon, amikor végre felkéri a herceg, aztán éjfélt üt az óra, csak a Te esetedben Mr. Tökéletes változik át, mondjuk egy békává.

Ilyenkor a tündérmese, a történet, amit addig elképzeltünk, egyszerűen semmivé foszlik és hirtelen, csak az akadályokat, problémákat, vagy a „rideg valóságot” látjuk.

Valójában pedig itt kezdődik csak igazán a történet.

  • Képzeld csak el, mi lett volna, ha a Hamupipőke mesében a Herceg, miután megtalálta az üvegcipellőt, egyszerűen csak behajítja a bozótba mondva: „Óh, nincs nekem erre se erőm, se időm, hogy én futkossak ezután a lány után”.
  • Vagy Edison, a villanykörte feltalálója feladta volna.. mondjuk a 9999. próbálkozásánál. Ugye, milyen jó hogy nem?

“Nem hibáztam. Egyszerűen csak találtam 10.000 utat, ahogy nem működik.” –

(Thomas Alva Edison)

creative-725811_1280

Na, most akkor ez azt jelenti, hogy mindig ki kell tartanunk, mindenáron?

Nem feltétlenül? És nem is ez a lényeg… a sztori, a mese, a kép, amit festettél és annak valóságban való megnyilvánulása a lényeges.

A képzelet csak KÉP marad, vagy ÉLET-té válik? Ez itt a kérdés!

Mit tehetünk? Hát, először is megnézzük, hol tartunk, és hogyan érezzük magunkat ott és ahol tartunk. Tehát a most állapotában.

Kérdezd meg magadtól:

  • Az a helyzet amiben most vagy milyen érzéseket kelt benned?
  • Mi az első gondolat, ami feljön?
  • Csukd be a szemed, gondolj az éppen adott problémádra, milyen színeket látsz?
  • A testedre figyelj most. Minden rendben van, vagy érzel -e valami kellemetlenséget, szorítást, vagy bármit? Hol érzed?
  • Megjelenik –e benned bármilyen kétely? Félelem? Harag? Bűntudat?

Írd le, vagy jegyezd meg azt, amit érzel, amit látsz, gondolsz. Ne minősítsd, ne értékeld az életed és érzéseidet, csak jegyezd le tényként.

Mit tehetünk tehát, ha megvan a MOST állapotának képe?

  1. Ha minden rendben van, akkor kitartással tovább:

    Ha alapvetően jól érzed magad az elhatározásoddal, és attól függetlenül, hogy sok a hátráltató tényező, de valahol mélyen belül mégis tudod (és nem csak hiszed), ez az út, akkor menj tovább, kitartással, és mindig a megérzéseidre figyelve. Kérj segítséget, vedd körül magad olyanokkal, akik támogatnak elhatározásodban.

  2. Újratervezés:

    Ha a pozitív és negatív érzések aránya kb. ugyanaz, de azért a kétely erősebbnek bizonyul, akkor jön az újratervezés. Megváltoztatod a történetet, amit meséltél magadnak!
    Végiggondolod, hogyan is lehetne másképp csinálni ugyanazt, vagy segítséget kérsz másoktól, hogy mutassanak új nézőpontokat. Azután pl., ha hóvihar is támad az edzésnapodon, bekapcsolsz egy fitneszvideót és lenyomod a fél-egy órát akkor is. Vagy, ha a kérdés a párkapcsolatodra esik, nézd meg, hogyan tudnál másképp hozzáállni a párodhoz, vagy másként reagálni, akár egy konfliktusos helyzetre. Ez a gondolat milyen érzést kelt benned?

  3. Merd abbahagyni.

    Van amikor csak negatív érzések társulnak, ahhoz, amit elterveztél. Nem gyávaság feladni azt, aminek már nincs helye az életedben. Sőt, bátorság kell ahhoz, hogy felismerjük és befejezzük azt, ami igazából csak rombolja az életünket. De tudd, ebben az esetben, ennek a mesének vége. Itt a vége, fuss el véle. És indulhat egy új történet.

A feladás, befejezés nem negatív tényező, egyszerűen egy olyan lezárás, ami utat nyithat egy újabb kezdetnek. És lehet, hogy másképp, de újra elindul egy hasonló terv, álom, kapcsolat, egy új kaland, de már másképp fogod látni. Egy tapasztalattal bölcsebben.

Természetesen nem ugyanaz a súlya egy párkapcsolati problémának, vagy annak, hogy holnap elmegyünk e futni vagy sem, hiszen sok függ attól is, hogy egyedül vágunk neki, vagy társaink is vannak egy-egy utunkon.

Vagy talán mégis ugyanaz? Hiszen egy biztos. Mindegyikben benne vagyunk Mi, az EGY-ÉN, akihez más EGY-ÉN-ek kapcsolódnak, más sztorikkal.

Egy biztos, te vagy egyedül KÉP-es arra, hogy megváltoztasd a saját sztoridat, saját KÉPekből összeállított ÉLET-edet.

Az intuíciód segíteni fog, ha pedig úgy érzed, nem érzed, akkor ezt kell fejlesztened.