Tavasz van. Bújnak ki a virágok sorozatosan a földből, bimbóktól duzzadnak a fák ágai, számtalan pedig már virágba is borult és ontja illatát amerre csak járunk. A tél nyomát se látni lassan sehol, mert tudja, hogy ez most nem az ő ideje.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Tavasz van. Sokan tisztítókúrába kezdenek, sokan böjtölnek, sokan nem. Vannak olyan emberek, akik tavaszi fáradtságra panaszkodnak, vannak, akik a kezdődő allergiát vélik felfedezni a levegőben. A bimbódzó szerelmek ideje is a tavasz, a megújulásé, és még sok másé. Mégis, ha körbenézek, rengeteg embert látok, akik gondterhelten tekintenek világukba, sorozatos konfliktusokba keverednek önmagukkal, társukkal, munkájukkal, életükkel. Máskor másra, most például a tavaszi fáradtságra fogják rá helyzetüket. Pedig a tavasz, csak végzi a dolgát. A tavasz, csak VAN.

Emlékszem, volt olyan év, mikor márciusban már nyári melegünk volt és fűnyírás volt a program, volt olyan is mikor hóembert építettünk a gyerekekkel kint az udvaron.
A természet, bárhogy is alakuljon, teszi a dolgát, ha esik, ha fúj, ha fagy, vagy ha épp hőséget áraszt a nap és szétégeti a termést, a természet akkor is feladatot teljesít. Nem gondolkodik, nem akar bosszút állni azon, ahogy az emberek évszázadok, ezredek óta bánnak vele, hogy kizsigerelik, teleöntik folyóit olajjal, vegyszerekkel, különböző módokon manipulálják az időjárást, vagy genetikailag módosítják növényeit, állatait.

Lehet, hogy most benned is átfut az a gondolat, hogy „na igen, de a nagyapám idejében még megvoltak az évszakok, mennyivel kiegyensúlyozottabb volt az időjárás…”. Na igen, de abban az időben volt e ennyi külső szennyezés? Ugye!? A természet csak harmóniára törekszik, csak a jelenben sokkal nagyobb energiát kell tennie a kiegyensúlyozottság állapotának eléréséhez. Ezért természetes, hogy nagyobbak a szélsőségek is éghajlatunkban, környezetünkben.
Tehát, a természet nem azon gondolkodik, hogyan fogja az embert megrovásban részesíteni a múltban elkövetett tetteiért. Nem is azon mereng, hogy a jövőben milyen új öltetekkel áll majd elő, amivel majd jobbá, szebbé teszi a Földet, és hogyan tűnteti el az embert a Földről. A természet egyszerűen csak VAN. Ebben a jelenben, ami most van. Mivel ez a fizikai világunk poláris, a természetnek a mostban egy dolga van, harmóniát teremteni, egyensúlyt, amiben ott van természetesen mindkét oldal, a megújulás, virágzás és a hanyatlás, elcsendesedés is.

Ugyanúgy, ahogy az ember életének is szerves részei ezek az állapotok. Megszületünk, felnövünk, élünk és meghalunk. A körforgás aztán újraindul. Azt, hogy milyen minőségben történik egy ciklus, milyen tartalommal töltjük fel, ezt magunknak kell megteremtenünk.
Még azokon a helyeken is, ahol a legnagyobb pusztítás, szennyezés történt, egy idő után, miután az ember leveszi róla a kezét, megindul újra az élet. Újra rügyezni kezdenek a fák, a földből kis virágok, növények dugják ki fejüket és néznek körül, örömmel tekintve az életre.

 


Az ember azért érzi sokszor a természet bosszújának például a tomboló hurrikánokat, erdőtüzeket, mert elfelejti azt számításba venni, hogy a természet, csak a polaritás egyik nagy kibillenésére reagált így. Nem bosszúból, hanem természetszerűen. Ha valahol erővel beleavatkoznak bármilyen módon a természet körforgásába, az valahol máshol a Földön ellenkezőleg fog visszacsapni, és ez akár természeti katasztrófaként is érheti a Földet.
Ez természetes, hiszen a Föld maga poláris, tehát jelen van a sötét, világos, fekete, fehér, élet, halál. Amennyiben eltűnne az ember a Földről, nem kellene túl sok idő és a természetes világ átvenné a hatalmat, valószínűnek tartom, hogy hamarosan harmónia állna be a Földön. A harmóniában szintén megjelenne a felvirágzás és hanyatlás, egy poláris világban azonban ezeknek a folyamatos egyensúlyozása adja meg az igazi harmóniát.

De hogyan is tanulhatunk, te is, én is, a természet ezen alapvető bölcsességétől?

Tény, hogy, akár csak a természetnek, az embernek magának is, egyre nagyobb szennyel kell szembenéznie mindennapjaiban. Az utóbbi pár száz évben hihetetlen fejlődés történt például a fizikai világ számos tudományos területén. Emberi ésszel fel sem mérhető, ugrásszerű változások történtek, és történnek a mai napig. 20 éve például nem hallottunk a mobiltelefonról vagy internetről, most azonban a legtöbb ember mindennapi életének szerves részét képezik ezek az eszközök, többen egyéniségük egy részét is beleolvasztják a virtuális világba ma már, úgy, hogy észre sem veszik azt.

Forrás: pixabay.com

Forrás: pixabay.com

Egyre több tárgyi tudás, hitrendszer, információ, különböző médiák tömkelege, manipulációk, (és még sorolhatnám) által is fokozatosan átláthatatlanabbá, mentálisan szennyezetté válik világa, és az egyén távolabb kerülhet valós magától. Minél nagyobb a távolság, annál nagyobb szélsőségeket tapasztalhat meg külső világában is.

 

Paradox módon- mivel külső világunk olyan nagyot fejlődött az elmúlt években,- belső világok omlanak össze, és enyésznek tova, vagy adják át magukat a változásnak. Kívülről (vagy akár belülről is) harmonikusnak tűnő kapcsolatok borulnak fel, pénzügyi válságban élők pénzügyi sikereket tapasztalhatnak, vagy épp ellenkezőleg, hanyatlást azok, akik eddig főként az anyagiakra fókuszáltak. Hamis, idealizált szülő-gyerek kapcsolatok változnak, ha valaki nem ébred, pár éven belül akár teljes elutasításba torkolhatnak valamelyik fél által. Egyszerűbben szólva, a fagyi visszanyal, avagy megtörténik a harmóniára való törekvése önMAGunk által. És ez most is történik, folyamatosan.

Van, aki ilyenkor kapkodni kezd és gyorsan keres valami kibúvót, valamit, amivel megmenekülhet, kikerülhet az egyre jobban szorító helyzetből (erről még írok, csak itt túl sok lenne :) )Ebben a pánik állapotban, megjelenik az önvád, ami gyakran átfordul mások hibáztatásába, mert túl fájdalmas lenne szembenézni azzal, aki a helyzetet okozta. Saját Magával.

A természet ezt hogyan oldaná meg?

Először is nem akarná megoldani, hiszen tudná, hogy megtörténik magától a „helyreállítás” De ha meg is akarná oldani, nem jelenne meg az Önvád – mivel nem rendelkezik elmével, ezért nem is állna szándékában létrehozni. Mivel nem lenne egy ilyen akadály, ezért hamarabb hozzáférhetne önmagához, ahonnan tiszta tudatból már látná a harmóniához vezető utat.
Az embernek van elméje. Ez tény. Nem ellenség, nem barát, hanem elme. Rajtunk áll, mire használjuk és hogyan. Sokan azonosítják is magukat elméjükkel, ezért elfelejtik, hogy létezik egy mélyebb, összetettebb és mégis egyszerűbb tudatosság, ami segít megadni a választ a kérdésekre. Sokféleképpen hívják, ezért inkább nem hívom most sehogy, mindenki gondoljon rá, ahogy érzi. Hiszen ez ismét csak kérdéseket vetne fel. Valójában, ott, ahol már nincs is szükség kérdésre. A válasz egyszerűen csak megjelenik.

solo-291909_640
Az ember belső MAG-ja is a harmóniára törekszik, folyamatosan jelez is fizikai világunkban, de akinél olyan elmébe ütközik, ahol nem talál együttműködésre lehetőséget, valahol jeleznie kell. Bárhol. Kapcsolataiban, munkájában, pénzügyi területén, vagy akár testi tünetekben is.

Pedig a természettől tanulhatnánk, ugye? A harmónia a cél kívül is, belül is, mi lenne, ha adnánk erre esélyt MAGunknak is? Talán kevesebb szélsőséges időjárás lenne világunkban…kívül is…és belül is! :)

Te mit gondolsz erről?