„Ha elítéled az embereket, nem marad időd arra, hogy szeresd őket” – Teréz Anya

Elgondolkodtatok már azon a kérdésen, hogy miért nem fogadjuk el feltétel nélkül az embereket azért, akik, és miért kritizáljuk őket?
Már régóta szeretnék erről a témáról egy cikket írni, és valamiért most jött el az ideje. Úgy gondolom ez egy olyan téma, mely mindenki életében megnyilvánul. Saját életemben is többször tapasztalom, hogy olyan kritikákat, ítéleteket kapok – általában a hátam mögött -, melyek valójában nem állják meg a helyüket, alaptalanok, és nem is valósak. Ezek az ítéletek, kritikák általában olyanoktól származnak, akik nem ismernek, vagy csak azt hiszik, hogy ismernek. Erre találtam is egy idézetet (sajnos a szerzőt nem találtam meg):

‎”Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. …Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. …S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!… “

Napi szinten benne van életünkben az ítélkezés, kritizálás. Gondoljunk csak bele, milyen okok vezethetnek minket arra, hogy ítéletet mondjunk, vagy gondoljunk:
Az emberek…

  • Különböznek tőlünk
  • Nem kedveljük őket
  • Úgy érezzük, hogy megbántottak
  • Visszautasítottak, vagy inzultáltak bennünket (vagy csak ezt gondoljuk)
  • Nem értenek velünk egyet
  • Mérgesek vagyunk rájuk
  • Mi akarjuk őket megbántani
  • A múltban ilyen, olyanok voltak…

Az érdekes, ha végignézitek…mindig az ÉNkép van sértve tehát jobbára az EGO. Az EGO pedig valójában csak védi az a sérült lelket, mely elkeseredésében, nem tud jobbat, mint védekezésből támadni, jelen esetben ítélkezés, kritizálás formájában. Sok esetben ilyenkor egy rendkívül nagy belső szeretethiány áll a háttérben. Az ítélkezés igazából el nem fogadás. El nem fogadása magamnak és másoknak…ami viszont ismét a szeretethiányhoz vezet.
De tudjátok mi a legjobb dolog? Megvan a lehetőségünk arra, hogy válasszunk. Igazából csak nézőpont és hit kérdése, hogy mit is gondolunk valakiről, és ennek tükrében fogjuk megélni a szituációt, vagy egy emberrel való kapcsolatunkat:
Íme egy nagyon idevágó történet erről, ami nagyon tanulságos:

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
– Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
– Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
– Athéni vagyok.
– És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.
– Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
– Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg.
A vándor búsan folytatta útját.
Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
– Nagyszerű emberek élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! – válaszolta nem kis büszkeséggel az utas.
– Nagy szerencséd van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! – mondta az öreg bölcs.
A vándor vidáman fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs társaságában. Felháborodottan jegyezte meg:
– Nagyot csalódtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapította:
– Tévedsz, fiatal barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál.

Amikor tehát véleményt mondunk (kifejezetten negatív, ítélet formájában), igazából egy pici ÉN meghal bennünk.
Falak keletkeznek:

  1. bennünk és kritizált között,
  2. egy fal önmagunkkal szemben
  3. és egy fal a közöttünk és az igazság között.

Ezekkel a falakkal, egy saját eltávolító mechanizmust idézünk elő, amivel egyre messzebb kerülünk önmagunktól és az univerzum energiáitól. Ne felejtsd:

“Amikor valakit bírálsz, nem őt minősíted, hanem önmagadat”. — Wayne Dyer

Mi lehet tehát a megoldás: nagyon egyszerű. Igából mindenkinek önmagán kell dolgoznia.

Amikor valakit kritizálni, elítélni szeretnénk és megcímkézni, álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el, mi is az, amit ez az ember tükröz, vajon megvan e bennünk is ugyanaz a tulajdonság, vagy szívünk mélyén valójában szeretnénk e rá hasonlítani? (pl. elítéljük, mérgesek vagyunk valakire, amiért mindenre jut ideje, pörög, szereti az életet, csak azért mert saját életünkben az időgazdálkodás nem megoldott, vagy, mert nincs igazi életcélunk, ami boldogságot hozna.)
Észre fogjuk venni, hogy minél kevesebb időt töltünk mások kritizálásával vagy megváltoztatásának kényszerével, annál több idő marad az önmagunkkal való munkára. Mindenkinek van elég feladata önmagával, hogy kiteljesedettebb, boldogabb életet éljen.
Másokat nézve, a kritizálás, ítélkezés helyett inkább tedd fel magadnak a kérdéseket:

  • Hova járt iskolába?
  • Mi az,ami igazán lázba hozza?
  • Mi a hobbija?

Ilyen és hasonló kérdéseket feltéve…egyszerűen beszélgess…lehet, hogy kellemes csalódásban lesz részed és észreveszed az embert, a kritizálni való alany mögött.

Emellett pedig dolgozz magadon. Ezt hogyan valósíthatod meg? Meditálj el azon, mi is az, ami boldoggá tesz, mi az amin változtatni szeretnél önmagadban, milyen életet szeretnél élni? Amennyiben úgy érzed segítségre van szükséged a jobb rálátás érdekében…kérj segítséget (kiváló ezeknek megoldására a pszichológia, kineziológia, spirituális választerápia, lélekgyógyászat, Avatar tanfolyam, stb.) Járj utána, melyik segítség szimpatikus számodra, az lesz a tied.

Igen, kell hozzá bátorság, akarat és szeretet, hogy megismerjünk egy embert, főként önmagunkat. Észre fogod venni, hogy ahogy változol, változik a világ körülötted, és jobb, boldogabb, színesebb életet fogsz élni. Az emberek nem készülnek egy kaptafára, vedd hát észre mindenkiben a jót és lásd meg színeit.

Boldog, ítéletmentes életet kívánok!