“Vállalom, hogy néha sírok, néha nevetek,

Vannak olyan napok, mikor nem találom helyemet.

Vállalom, van mikor méregbe gurulok,

van olyan is, mikor nevetek vagy kuncogok.

Vállalom, dühít sokszor, ami a világban zajlik.

Van olyan is, mikor lelkem öröm mámorában úszik.

Mindegyik én vagyok, a boldog és szomorú,

az engedékeny és a szigorú.

Mindenkiben ott van mindennek mindkét oldala.

Akkor is, ha nem akarsz tudomást venni róla.

Van részed, mi kint van a fényben,

mutatod magadnak, s másoknak is szépen.

Fény nélkül nem lehet árnyék,

ez a Földi világ már csak egy ilyen játék.

Árnyék Éned, ha felfogod és elfogadod

Életed napról-napra jobban befogadod.

Világod, csak akkor lehet teljes, egész,

ha a fényben úszó Én-ed, gyógyítja a sötét lényed.

Gyógyítani csak úgy tudod, ha őszintén magadba nézel,

és mindezt felszínre hozod.

Mikor már őszintén belátod, hogy fény és árnyék nélkül nem lehet élet,

na akkor válik igazán teljessé a lényed.”