Kapcsolatok, kapcsolódások, tükrök, arcok, helyek. Mások és önmagad.

Minden és mindenki tanít, ha őszintén szembe merünk nézni a világgal, amiben élünk. De vajon a tükör, amiben önmagadat látod….tiszta?

– Ezt meg hogy csináltad? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel

– Mit, hogy csináltam? – néztem rá kicsit megdöbbenve

– Hát… én több éve ismerem, egy helyen dolgozunk, együtt járunk szórakozni, és eddig még sosem derült, hogy érdekli a spiritualitás, tudatosodás bármilyen formája…erre te meg itt egy óra alatt többet megtudtál róla, mint én két év alatt. Pedig most is csak beszélgettünk, mint máskor, annyi különbséggel, hogy te is itt voltál. Nem értem, eddig nekem ezekről miért nem beszélt?

– Nem csináltam semmit, csak magamat adtam. Egyszerűen csak nyitott voltam rá.

– Jó…én is beszélgetek vele… szinte minden nap, igaz legtöbbször a munkáról. Hmmm.. – mélyedt gondolataiba a lány, majd folytatta: „Hát, mindenesetre, köszi, hogy jobban megismerhettem őt, általad, szerintem most már másról is fogunk tudni beszélgetni, és talán barátok is lehetünk, nem csak munkatársak.

– Hát nagyon szívesen! – nevettem el magam. De máskor te is próbáld ki, egyszerűen csak merj őszintén nyitott lenni, és a másik is nyitni fog hidd el.

Ez a beszélgetés elhangozhatott volna akár egy párkapcsolati terápiás ülésen is, amikor először csodálkozik rá a feleség a férjére (vagy fordítva), hogy nahát, milyen sok mindent nem is tud erről az emberről, aki mellette ül a kanapén. A fenti párbeszéd azonban egy teljesen átlagos kávéházi beszélgetés után történt, ahol találkoztam egy ismerősömmel és a munkatársával egy kávéra.

Miután elköszöntünk egymástól, elgondolkodtam a történteken, mit tanított nekem.

Sok tekintetben „doboz világban” élünk. Mondhatnám azt is, hogy burok, de a doboz jobban kifejezi a korlátokat, ezért is választottam ezt a képet.

ruin-70591_640

A doboz jelképezi egy ember, külvilág felé mutatott arcát, védelmezve a bent élő valódi önmagát, lelkével, érzelmeivel, gondolataival, mindennel együtt. Sok embernek, sokféle doboza van, attól függően, milyen helyzetbe kerülnek, vagy éppen kivel találkoznak. A helyzethez, emberhez passzoló, néha színes, vidám képekkel telerajzolt, más esetben pedig komorrá festett dobozt húznak MAGukra. Sok esetben azonosulás történik ezekkel a felvett kartonokkal, elfeledve a legbelül szunnyadó valódi MAGot, és azonosulás esetén, azt hiheti valaki, hogy ő maga a doboz, és reagáló üzemmódban éli az mindennapjait.

 

Úgy is írhatnám, hogy a felvett karton, egy védelmi rendszer, mely folyamatosan alakul ki az évek során, és falaiban a különböző tanult, vagy felvett hitek vannak, családi minták, viselkedési minták, elvárások, igaznak, vagy hamisnak vélt megállapítások, ítélkezések, félelmek, fájdalmak és még sorolhatnánk. Ezek, az elme által generált falak, hiszen az elme alapvető feladata a védelem.

figures-313196_640

A folyamatos védekezés (legtöbbször tudattalanul), viszont hosszú távon igencsak kimerítő, ráadásul, ha valaki védekezik, azzal nem csak be, hanem ki sem enged energiákat MAGából, és valójában visszafordulnak az energiái, ami magával hozza azt, hogy különböző életterületeinél problémák jelennek meg, „érthetetlen” módon.

 

Vegyük ismét a fenti példát, hogy érthetőbb legyen, mit is szeretnék ezzel az egész kartonosdival. A két munkatárs miért nem ismerte meg egymást ennyi év alatt? Jelen esetben azért, mert a munkába beérve, mindketten felvették a munkahelyen használatos dobozukat, az ottani szokásokkal és hitrendszerekkel, és ezen keresztül kommunikáltak egymással, amire magánéletüket, hobbijukat természetesen nem festették rá, hiszen ez nem „illik”bele egy komoly munkahelyi közegbe. Így viszont beszélgetéseik során konkrétan két doboz beszélgetett egymással, tehát önmagukat és a másikat is, ezen a szűrőn keresztül nézték. Lehet, hogy az évek során többször volt lehetőségük jobban megismerni egymást, de amint személyesebb terepre értek, bekapcsolt tudattalanul is a védekezés, (hiszen a magánélet ütközött a munkahelyi viselkedésről alkotott hittel), ami azt eredményezte, hogy személyes dolgaikat csak érintőlegesen említették meg egymásnak, tehát nem engedték megmutatni egymásnak valódi önmagukat.

De miért is nem?

Mert a jelen társadalomban arra vagyunk kondicionálva, hogy folyamatosan megfeleljünk valaminek, vagy valakinek. Megfelelni egy társadalmi elvárásnak, munkahelynek, az iskolának, szülőknek, gyereknek, férjnek, feleségnek, barátnak. Vagy akár beszéljünk arról, hogy milyen az éppen aktuális trendnek megfelelő nő vagy férfi ideál, spirituális irányzat, vagy bármilyen trend.

A legfontosabb valakit azonban sokszor kihagyjuk a buliból, akinek valóban felelettel tartozunk, ez pedig önMAGunk.

Amennyiben valamiért nem sikerül „elég jól” teljesíteni valamelyik szerepkörünket, mert nem illeszkedik a külső elvárásba, konfliktus keletkezik, és az elme emel egy védelmi falat.

 

Honnan tudjuk, hogy van e ilyen dobozunk?

Nagy valószínűséggel van, ha például különböző helyzetekben, vagy különböző emberekkel máshogy viselkedünk, tehát például otthoni környezetben elengedjük magunkat, a hivatalban pedig egy egész más énünket mutatjuk. Valószínűleg akkor is van dobozunk, ha azt hisszük, hogy egyensúlyban vagyunk és mindent megteszünk testi és lelki egészségünkért, mégis van olyan életterületünk vagy kapcsolatunk ahol konfliktust élünk meg. Sok párkapcsolatnál például megfigyelhető, hogy egy kívülről idillikusnak tűnő kapcsolat, valójában otthoni biztonságosnak ítélt környezetben tele van elfojtásokkal és konfliktusokkal.

Mit tehetünk?

Sokat hallunk a tükrök jelentőségéről az önismereti témaköröknél. Tudjuk, hogy igen, a világ csak belülről változhat meg, magamat kell figyelnem helyzetekben, emberekkel, ezáltal minél jobban megérthetem önmagam. Ez így is van, de melyik a nehezebb?

  1. A saját dobozunkat magunkon hagyva figyelni és nézni a másik doboz visszatükröződéseit, így dupla falon át történhet csak a megértés, és a tükröződés duplán (minimum) torzul.
  2. A másik lehetőség, ha befelé figyelünk, látjuk és megértjük félelmeinket, hitrendszereinket, és hogy miért is tartjuk fent a falakat, ezáltal szépen elindulhat a lebontás. Egy falak, dobozoktól mentes Én pedig már torzulás mentesen képes érzékelni és értékelni a világban meglévő tükreit. Igen, ez egy nagyobb vállalás, hiszen csupaszon megmutatod az Én-ed, ami nem fog mindenkinek tetszeni, hiszen erősebb tükröket fogsz magad is kapni, de magad is mutatni, annak, aki nyitott rá.

Rácsodálkozol önmagadra, milyen más világ tárul eléd, férjed, feleséged, gyermeked, barátaid szeméből, és ők is felismerhetnek végre és ezáltal felismerhetik önmagukat.

Végre nem csak nézni fogsz kapcsolataidra, hanem látni is fogod a másikat, ahogy ő is téged, teljes valódban. És a dobozokat levéve már táncolni is tudtok majd, a ritmust pedig a lelked dallama adja. Persze, csak, ha mered.

Hosszú távon azonban ez a legjövedelmezőbb és így kap teret minél inkább lelked és feladatod a Földön. És valóban boldog lehetsz.

tango-190026_640

 

Képek: Pixabay.com